Én is köszöntök mindenkit az oldalon! Nagyon boldog vagyok, hogy belevághatok a Troian témába, aki szerintem az egyik legtehetségesebb színésznő, akit eddig láttam, és annak is örülök, hogy Fruzsival közösen fogjuk szerkeszteni a lapot! A gyönyörű Elle fotósorozatot ő már feltöltötte, én pedig itt vagyok, hogy a kedvencünkkel készült interjút közzétegyem!

Először is: hogyan tudtad meg, hogy te játszod Uber A-t?
Troian: Először az ötödik évad elején szóltak. Marlene félrehívott és azt mondta, "Van egy ötletem, de nem tudom, a csatorna megengedi-e nekem..." Aztán leültetett és elmagyarázta ezt az egész befejezést. Azt mondta, "Nem mondhatod el senkinek. Előfordulhat, hogy nem is így lesz." Szóval több mint egy évig ültem rajta. Aztán a hatodik évad végén azt mondta, "Megcsináljuk." Olyan volt, mint amikor a versenyek kezdetén eldördül a startpisztoly.

Milyen volt a beszélgetés, amikor Marlene először mesélt a tervéről?
Troian: A beszélgetés tulajdonképpen egy jelenet forgatásakor zajlott le. A felvételek között járogattam Marlene-hez, hogy még többet halljak erről. Ez volt a meseidő Marlene-nel! Azt akartam, hogy mindent mondjon el nekem. Két óra kellett, hogy átvegyük az egészet. Annyi mindent kellett elmesélnie. Még Mary Drake-ről sem tudtam, még nem igazán vezettük fel a karakter történetét. Szóval nem tudtam Spencer örökbefogadásáról sem. Sok mondanivalója volt.

Szóval abban a pillanatban úgy tűnt, ez a terv teljesen kialakult a fejében?
Troian: Igen. Eredetileg a sorozat csak öt évig tartott volna. Szóval azt akarta, hogy Charlotte lelepleződjön, mint A, aztán ennyi. De a negyedik évad körül a csatorna felkereste és jelezték, hogy nagyon szeretnék a hetedik szezonig húzni a szériát. Ekkor kellett elkezdenie létrehozni ezt a teljesen új világot egy új, legvégső gonosszal. Mire engem beavatott, ő már legalább egy éve ezen gondolkozott és tényleg kidolgozta. A következő két évben fel kellett építenünk.

Közben Marlene ejtett el morzsákat a történetre vonatkozóan?
Troian: Nem, szerintem így váratlanabb volt. Spencer egész szála, az, hogy a Radley-be ment és otthon érezte magát, hogy köteléket érzett a helyhez, olyan érzés volt, mintha múltja lenne ott. Talán véletlen volt, vagy talán ez segített Marlene-nek, hogy eljusson eddig az ötletig, de Spencer történetének azon részei tökéletesen illeszkednek ahhoz a tényhez, hogy Spencer valójában a Radley-ben született, hogy ő az épület múltjának a része.

Hogy tartottad Uber A személyazonosságát ilyen sokáig titokban?
Troian: Nagyon kemény volt. De régóta kérdezgettek az emberek, hogy "Kicsoda A.D.?", én meg azt mondtam, "Én vagyok az!" És mindenki csak nevetett. Egész jó érzés, ha van egy olyan titkod, amit csak kevés ember tud - csak én, Marlene és egy maroknyi ember ezen a ponton -. Ez azt jelenti, hogy egyszerűen elrejtheted.

Mi a helyzet az utolsó rész felvételeivel? Fokozott titoktartás volt a forgatáson?
Troian: Valójában nem kellett sokat titkolózni, mert főleg a stúdió területén forgattunk. Az lehetséges, hogy akik a stúdió túrára érkeztek, hogy megnézzenek minket felvétel közben, sok mindent láttak, de én Spencernek voltam öltözve, ők pedig nem jöhettek közel ahhoz, hogy eleget halljanak abból, ahogy beszéltem [brit akcentusra gondol - szerk.]. Tehát nem tudtak meg semmit.

Ebben az évadban megrendezted az első epizódodat. Ráadásul pont ez volt az a rész, amelyik a legnagyobb nyomot kínálta Uber A kilétét illetően abban a jelenetben, amikor Ezra összefut "Spencerrel" a repülőtéren. A sasszemű rajongók rájöttek, hogy Spencer nem tudott volna olyan gyorsan odaérni a reptérre Lost Woodsból, ahol az ezt megelőző jelenetben tartózkodott. Így próbáltad rávezetni a nézőket?
Troian: Teljes mértékben. Ez volt az első olyan jelenet, amikor Alexet rajtakapták egy olyan helyzetben, amit nem ő készített elő, és amiben valaki összetévesztette Spencerrel. Minden más jelenetben nagyon felkészült volt. Úgy sétál be, mintha ő lenne Spencer, és mindenki úgy gondol rá, mint Spencerre. De amikor Ezra egyszer csak ott van, ő pedig Wrennel van, ez egyáltalán nem része a tervének. Tudtuk, hogy az a jelenet hatalmas fordulópont lenne a közönség egyes tagjai számára. Mind egyetértettünk abban, hogy lesznek olyanok, akik ezt megértik, és hogy ők rájönnek. Mondtam Marlene-nek, hogy "Nem fogjuk tudni irányítani ezt a titkot a legvégéig, de ez nem jelenti azt, hogy a nézők nem fognak jól szórakozni." Néhány embernek Spencer ikertestvérének a megmutatása egy erős pofon lesz, ez pedig szuper. Mások számára pedig jó móka lesz a játék előtt járni egy lépéssel. Ez nem veszi el a rejtélyből a szórakozást. Ettől érzed úgy magad, hogy a részese vagy.

Az évadban lévő jelenetekben, amikor titokban Alexet játszottad, hogyan alakítottad a karaktert anélkül, hogy túl sokat elárultál volna?
Troian: Ahogy felépítettük a fejlődési folyamatot, azt, hogy ő egyre jobbá válik Spencer eljátszásában, pengeélen kellett táncolnunk aközött, hogy megtartsuk a titkot és finoman tudassuk a nézőkkel. Az egyik első jelenet, ahol meglátjuk Alexet, amikor megjelenik és megkéri Toby-t, hogy adjon neki egy búcsúcsókot. Mindannyian verejtékeztünk az izgatottságtól, hogy mit viseljen ahhoz, hogy Spencernek nézzen ki, mennyire jól utánozza őt, mennyire viselkedjen kínosan, mennyit mutasson saját magából. De a rajongók ezt úgy értelmezték, mintha Spencer ideges lenne amiatt, hogy elbúcsúzik Toby-tól. Csodás volt! Ők kitöltötték a hiányzó részeket.

A színészkollégáid, akikkel Alexként játszottál, tudták, hogy ki vagy?
Troian: Igazából az egyetlen ember, aki korán megtudta, mert ott volt a forgatáson, amikor Marlene és én beszéltünk erről, az Keegan volt. Szóval ő és én amolyan titokőrzők voltunk. Nem hiszem, hogy a lányok tudták, míg nem kezdtük el forgatni az utolsó szezont. Volt néhány jelenet, amiben játszottam velük, és ők nem tudták, hogy én egy más karaktert alakítok. Biztos azt gondolták, "Hű. Troian ma nincs formában!" De mire beköszöntött a finálé, már mindenki a része volt.

Hogyan reagáltak, amikor megtudták?
Troian: Volt egy jelenet a szezon legelején, amikor Hanna felébred egy fiatalabb Spencerről látott álomban, aki abban a cellában beszél hozzá, ahova A.D. bezárta. Amikor meséltünk a gárdának Alexről, Ashley azt mondta, hogy "Várj csak, te egy másik személy voltál abban a jelenetben és még csak nem is szóltál?" Én meg mondtam, hogy "Nem árulhattam el!" Ő meg úgy volt vele, hogy "Most elárulva érzem magam!" [Nevet.]

Milyen volt, amikor mindenki megkapta a finálé forgatókönyvét?
Troian: Volt egy felolvasás ugyanabban a szobában, ahol anno a legelső felolvasást tartottuk a pilot epizód forgatókönyvéből. Körbeültük ugyanazt az asztalt, és ott volt minden egyes író meg producer, illetve az a sok ember, akiknek a karaktere hosszú idő után először visszatért. Mindannyian leültünk és átolvastuk a forgatókönyvet, majdnem olyan volt, mint egy rádiószínház. Szórakoztató volt a Spencer és Alex közti jeleneteket felolvasni, ahol Alex mindent elmagyaráz az ikertestvérének. Hatalmas dolog volt eljátszani ezt a két karaktert egy szobában, mindenki előtt, és látni, hogyan hat.

Gyakoroltad a brit akcentust?
Troian: Ó, igen. Sosem voltam olyan ideges, a szívem végig úgy kalapált. Váltogatni az akcentusokat és a két különböző karaktert...soha nem voltam kimerültebb. A végére valaki mássá váltam, és úgy voltam vele, "Most mi történt?"

Hogyan írnád le a lényeges különbséget Spencer és Alex megformálása között?
Troian: Spencer az eszének hála jól jön ki dolgokból, ebben rejlik az önbizalma. Alexnek egészen máshonnan származik a magabiztossága. Ő rámenős és szexuálisan nagyon magabiztos személy. [Nevet.] Én így gondolok erre: Spencer ésszel és szívvel közelít meg dolgokat, Alex pedig a fejével és az ágyékával. Ez nem azt jelenti, hogy neki nincs szíve vagy érzései, de nagyon jó lett abban, hogy vastag páncélréteggel borítsa be a szívét.

Milyen volt titokban eljátszani a gonosz brit ikertestvért, miközben az amerikai testvért alakítottad?
Troian: Először Marlene-nel fel kellett építenünk a karakter múltját, az egyéniségét és a megmozdulásait. Egy nagyszerű dialektus edzővel kellett dolgoznom, hogy megtaláljam a karakter ritmusát. Ha egyszer ráérzel, egy olyan játékká válik, amiben kidolgozhatod, mennyire jó abban, hogy átfordítsa a saját személyiségét Spencerébe. Még ha régóta meg is figyelsz valakit, ahhoz, hogy meglegyen a képességed utánozni őt, sok alapszik azon, te mit veszel észre rajta és hogyan ítéled meg őt. Ez nem feltétlenül csak arról szól, hogy Alex milyen hihetetlenül jó utánzó. Azon is múlik, hogy Alex mit gondol Spencerről.

Ez az egyike azon drámasorozatoknak, ahol a rég elveszett gonosz iker lelepleződik, ezzel tökéletesen értelmet adva a történetnek. Már a legelején elfogadtad a sorozat őrületét?
Troian: Nem, még harcoltam is ellene. Hosszú ideje fejet hajtottam a Pretty Little Liars gépezete előtt. Aztán volt egy beszélgetésem Norman Buckley rendezővel, aki valószínűleg több részt rendezett a szériában, mint bárki más. Azt mondta, "A körülmények különösek lehetnek, de az érzelmek valósak." Sokat filózom a sci-fi vagy a fantasy történeteken. Ha a karaktered egy sárkányokkal és varázserővel rendelkező világban él, vagy egy világban, ahol könnyedén utazhatunk térben és időben, akkor az a dolgod, hogy hitelesen játszd el. Kezdetben ez nehéz volt számomra, mert úgy láttam, a sorozatunk több dologban hasonlít a Gossip Girl-re. Úgy gondoltam a karakterekre, mint egy csomó emberre, akik a való világban diskurálnak egymással. De aztán elkezded meglátni, hogy A ott van mindenhol és mindent lát, az pedig fizikai képtelenség, hogy erre egy ember képes legyen. Tehát...mondjuk azt, hogy annak a személynek őrületes mennyiségű pénze van és a legjobb megfigyelő berendezései az egész világon! Ha egyszer elfogadod a körülményeket, akkor már csak játszanod kell abban a homokozóban.

Hogy a pokolba volt képes Uber A kifizetni az összes megfigyelőeszközt és kenőpénzt adni, arról nem is beszélve, hogy ott a földalatti babaház?
Troian: Nos, Wren hihetetlenül gazdag volt, Charlotte pedig mindent Alexre hagyott. Könnyen! [Nevet.] A sorozat kezdete óta jómódú gonoszaink voltak, és folyamatosan átpasszolták az őrületes vagyonukat az új rosszfiúknak.

Furcsamód a gonosz iker leleplezésének a Pretty Little Liars világában több értelme volt, mint mikor kiderült, hogy Dan Humphrey Gossip Girl. Az a sorozat egy sokkal reálisabb, egyszerűbb világban játszódott, nehéz volt elhinni, hogy Dan saját magát terrorizálta az évek alatt. Ott nem volt Radley, se többszörös személyiséggel megáldott karakterek, sem pedig gonosz iker, hogy megmagyarázza ezt a viselkedést.
Troian: Igen, forgathatod a szemed, hogy "Jaj, istenem, gonosz ikert csinálunk?" De olyan ritka, hogy elmesélhetsz egy történetet, ami egyszer komoly, aztán a következőben meg átmegy őrültbe. És egy olyan univerzumban játszol, ahol ez nem egyszerűen elfogadott dolog, de el is várják. Színészként az a feladatom, hogy olyan reális és biztos lábakon álló alakítást hozzak, amennyire csak lehetséges. De ennek a sorozatnak a világában, ha lehetőséget kapok egy gonosz, brit iker eljátszására, akkor azt megcsinálom és baromira fogom élvezni. Mikor máskor tudod ezt megtenni?

Milyen érzés most, hogy a világ tudja, ki Uber A?
Troian: Egyszerűen ideges vagyok amiatt, hogy milyen benyomása lesz a karakternek. Ez merész! De még ha ki is találod, hogy Spencernek van egy ikertestvére, sosem fogsz rájönni a háttérsztorijára, és arra az őrületre, ami Rosewoodba sodorta. Szóval azt hiszem, még így is vannak meglepetések. Azt is érzem, hogy nem úgy verekeded át magad ezen a fordulatokkal teletűzdelt sorozaton, hogy aztán meglátsz engem a végén egy teljesen más személyként, más akcentussal, és azt mondod, "Nem, ezt én nem veszem be!" Adva voltak a nagyszerű ugrások és váratlan fordulatok, a közönség pedig mindig velünk tartott. Szóval nagyon hiszek benne, hogy a nézők egyszerűen csak élvezni fogják. Ebben reménykedem. Ha ez az utolsó két óra, amit valaha eltölthetsz Rosewoodban, akkor rohadtul remélem, hogy élvezni fogod.